Mint azt már a FigyelõNet egy korábbi cikkben megírta, Magyarország lakossága rohamosan fogy – ám a halálozások okai, belsõ különbségei hatalmasak. Az általános, életkor szerinti halandóságot különbözõ szempontok alapján vizsgálva néha akár 5-10 évnyi különbségek is látszanak a várható élettartamokban. Az elemzést a népességi csoportok, a nemzetiségek, a területi elhelyezkedés, a családi állapot, a gazdasági-szociális helyzet vagy az iskolai végzettség alapján is elkezdhetik a kutatók. Ezúttal az utolsó szempont, az iskolai végzettség alapján vizsgálódott két tudós – Kovács Katalin és Hablicsek László –, tanulmányuk címe Iskolázottság és halandóság.

Már a legegyszerûbb statisztikák is az iskolai végzettség és a halandóság szoros összefüggését mutatják, tehát ahol a népesség iskolázottabb, ott az élettartamok is hosszabbak – írják a tanulmányban. Az elemzéshez részletes halálozási és népesség adatokra van szükség, ezeket a Központi Statisztikai Hivatal népszámlálási adataiból és a népmozgalmi adatbázisból – amelyben 1980-tól érhetõk el az iskolai végzettség szerint bontott halálozási adatok – nyerték a szerzõk.

Egy tanult nõ húsz évvel tovább él

A tanulmányból kiderül, hogy a férfiak háromnegyede meghal 80 éves kora elõtt, vagyis minden negyedik éri meg ezt az életkort. A nõknél sokkal jobbak az esélyek: több mint 50 százalékuk eléri a 80 éves kort. Ezek az arányok lényegesen kedvezõbbek az 1980-as évek végéhez viszonyítva, bár áttörésrõl az egész népesség esetében nem beszélhetünk.

Napjainkra egyre jobban „kinyílt az élettartamolló” a különbözõ iskolai végzettségûek között. Már 1986-1990 átlagában is 8,9 év volt a különbség a legmagasabb és a legalacsonyabb végzettségû férfiak között az elõbbiek javára, de még ez is növekedett: jelenleg már 16,5 évet tesz ki. A nõknél a felsõfokú végzettségûek 4 évnyi elõnye 10,2 évre változott az ezredfordulóra. A legmagasabb végzettségû nõk és a legalacsonyabb végzettségû férfiak között – a 30 éves korban várható élettartamban – több mint 20 év a különbség.

Esély a „szépkorúságra”

A felsõfokú végzettségûeknél a diplomás férfiak fele, a nõk kétharmada ünnepelheti meg a 80. születésnapját. Jelentõs a javulás a középfokú és az alapfokú végzettségûek körében is, a legalacsonyabb végzettségûek esélyei azonban romlottak, a nõk 40 százaléka, a férfiaknak pedig csak a 14 százaléka éri meg a 80 éves kort.

A legalacsonyabb végzettségûek halálozási kockázata már az aktív életszakaszban is 50 százalékhoz közelít a férfiaknál, 25 százalékhoz a nõknél. Ez azt jelenti, hogy azon 30 éves férfiak közül, akiknek nincs alapfokú végzettségük sem, csaknem minden második, a nõknél minden negyedik meghal a nyugdíjkorhatár elérése elõtt. Ugyanakkor a felsõfokú végzettségû férfiak 60 éves korig történõ továbbélési esélye 91, a nõké 94 százalékos.

Mérsékelni kell a különbségeket

A felmérés azt sugallja, hogy az elmúlt megdõlni látszik az a korábbi vélekedés, hogy a halandóság kevésbé érzékeny a társadalmi-gazdasági változásokra. A ’90-es években alapvetõen megerõsödött a közép- és felsõfokú végzettség felé törekvés. A magasabb iskolákat végzett emberek munkaköre, életkörülményei és sokszor az életmódja is jobb, egészségesebb, mint azoknak, akik még a 8 általánost sem járták ki.

A rendszerváltozásnak nemcsak a munkaerõpiacon, hanem az életkilátásokban is egyértelmû vesztesei a legalacsonyabb iskolai végzettségûek és nyertesei a magasabb végzettséggel rendelkezõk, különösen a diplomások. A tanulmány felhívja a figyelmet: a jövõ nagy feladata a végzettség szerinti halandósági különbségek hathatós mérséklése, a magasabb halandóságú csoportok felzárkóztatása lesz – tehát ösztönözni kell az embereket a tanulásra.